A már említett Westend udvar mellett nyílt anno a kilencvenes évek egyik ikonikus szórakozóhelye, a Bahnhof. Ez volt a korszak talán legfurább helye és legcsodásabb találmánya, köszönhetően a két táncterének, amiből az egyik a rockzene kedvelőit, a másik az RnB kedvelőit, vagy - ahogy mi, a rockerek hívtuk őket - diszkósokat szolgálta ki.
A nyugatinál, a Westend udvar mellett alapvetően a MÁV tulajdonában lévő raktárak, és max parkolóknak használható, macskaköves - vagy még olyan sem - területek voltak, Az egyik ilyen raktár aljában egyszer csak (1995-ben?) megnyílt az akkori belváros legizgalmasabb helye, a Bahnhof-lánc Budapesti tagja (az első ilyen csoda Székesfehérvárt találta telibe). Az élmény hihetetlen volt, ugyanis a hely, mint azt már egy picit feljebb leírtam, hirtelen elhúzta a kerítést a rockerek és a “diszkósok” (bocs a szóért, de az akkori kedvenceim (Pantera, Fear Factory, Faith No More, Nine Inch Nails etc.) irányából szemlélve kb minden diszkó volt a Bagnlestől Madonnán át az All Saints-ig és a Destiny's Child-ig (bocsánat, megbántam, most pedig megyek és vezeklésül meghallgatom Madonna egyik legjobb, 90-es évekbeli számát. Ezt:
Na, szép volt, nem? Én megtörölgettem a szemeimet, kifújtam az orrom, szóval vissza is kanyarodok a témához, ami ugye az volt, hogy Rockerek, kontra diszkó nem rockerek. Ez egy érdekes jelenség volt, hiszen akkoriban voltak ugye az ilyen divatos konfliktusok, mint mondjuk a skinheadek kontra Depeche Mode-osok, vagy a skinheadek kontra Cure-osok (most, hogy végiggondolom, a skinheadek nem nagyon voltak jóban túl sok csapattal). A rockerek viszont valójában elég békés népség voltak, így egy rocker-konfliktus szinte bármelyik másik táborral maximum ilyen volt:
Ezért is lehetett összezárni őket más csapatokkal, de amíg ugye például a Saigonban is volt (aki emlékszik… aki meg nem, annak házi feladat) két különféle tánctér, de azért a tűpupillás réverek után akik ott össze voltak zárva a rockerekkel, a Bahnhof egy másik dimenzót képviselt. Itt ugyanis amikor a rocker a mosdó (milyen fura szó, nem? Hiszen ide a legritkább esetben látogatott azért bárki, hogy “na most megmosdom egy kicsit”) használata után rossz irányba fordult akkor nem az történt, mint a Saigonban, nevezetesen, hogy kapott egy kurvanagy pofont szemeire stroboszkóppal és a füleire a Das Boottal, hanem, hogy elkezd kapkodni a fejét, hogy “úristen de jó csajok vannak itt”! Mert bizony voltak itt olyanok.
A hely
A hely maga, mint azt már említettem a Westend Udvar mögötti raktárépületek egyikében, annak is az aljában nyílt meg. Egy nagy parkolón kellett átvergődnie annak, ki a Váci út felől érkezett és ez már egyfajta felvételi vizsga is volt, mert amelyik érkezőnek ez az út nem sikerült megfelelően, azt a kidobók (akik az est elején még mint “beengedők” funkcionáltak), szerencsés esetben azonnal elhessegették a bejárat környékéről. Szerencsétlen esetben megvárták míg kivárja a nemritkán több, tíz méteres sort és csak mikor már szinte a kezében érezte a bejárati ajtó deszkáiból kiforduló szálkákat, akkor szóltak neki, hogy sajnos nem megfelelő az outfitje, így nem mehet be a helyre. Az outfiten itt az arcot értették és természetesen.
Itt meg kell emlékeznem, egy tök érdekes jelenségről, mégpedig arról, hogy vannak emberek, akik mindenáron be akarnak menni olyan helyekre, ahol őket nem látják szívesen. Ezt sosem értettem, de elég hosszú bulizós pályafutásom során rengetegszer láttam, hogy emberek “magyarázatot követelnek” a be nem engedésre. Persze legtöbbször nem ezekkel a szavakkal, mert ezek többnyire vagy egyáltalán nem tartoztak az aktív szókincsükhöz, vagy abban az időpillanatban nem mertek nekifutni, mert pontosan tudták, hogy rettenetesen kitöltenénk mindkét szót felesleges szótagokkal. Így inkább mondjuk a “Mit mivan?” vagy a “Tuodkivagyokén?” varázsszavakkal próbálkoztak és itt jön, amiért a jelenség furává válik:
Nem meglepő módon soha életemben nem láttam olyat, ilyenkor bármilyen érv hatására a ajtónálló tarkóig érő homlokán elsimultak volna a ráncok és egy kedves mosollyal beengedte volna a reklamálót.
De ha egyszer az ember bejutott, akkor… nos akkor.. itt viszont már Ati barátomtól kellett itt egy kis segítséget kérnem, mert erre a helyre is többnyire az akkori jó szokás szerint (2 literes kóla/fanta megvesz, 2-3 deci leönt, vagy megisz, sütőrum/vodka beletölt, mindent megisz) előkészítve érkeztünk, így egyrészt a bejutás utáni orientáció már nem nagyon volt tűpontos. Másrészt talán azoknak az “előkészítéseknek” is köszönhetően, ha pontos is volt, arra most már nem nagyon emlékeztem. Szóval idézném:
Egyik oldalon (bal) érkeztél le, jobbra elindulva az RnB tánctér, azon túl meg a rock. Hátsóterem volt a neve, az r'n'b terem harmada, negyede egy színpad volt (kb 60 centi magas), azon táncoltak a “jócsajok”.
Ez a kis frissítés visszahozta az emlékeket is, mert tényleg olyan volt az RnB tánctér színpada, mint egy amerikai főiskola lányszövetsége, hogy oda csak a nagyon jó, vagy minimum nagyon elszánt csajok jutottak fel. Ami azt jelenti, hogy a sima táncéren táncoló csajok voltak mindig, akikre minden épeszű fiú rárepült - ez a jelenség egy későbbi poszt témája lesz még, ígérem.
Zene
A zene jó volt na. Az egyik részen a könnyűzene akkori csodái, mint a már emlegetett Madonna, és társai, az akkori bulik sztárjai, mittudoménm Ricky Martin, Lou Bega meg a No Merci - esküdnék, hogy Mr. President is volt. Én mondjuk inkább a rock részre figyeltem, ahol a Faith No More, NIN, Metallica számok voltak a menők, de az igazán nagyokat a Nirvana számára pogóztunk, erre:
Ja és erre!!! Ennek a végén a zúzós rész szerintem a zenetörténelem egyik legtökéletesebb szívroham-szimulátora, akkorát lehetett rá pogózni, hogy egy olyanért szinte bármelyik mai szórakozóhelyről bilincsbe verve vinnének el minket. Érdemes ezt a részt megvárni, de mindenki ígérje meg előbb, hogy sosem fogja kocsiban hallgatni, legfeljebb a parkolóban. hogyaszongya:
Csak még egy dolog
Ja tudom, ez ilyen Colombo/SteveJobs dolog, de az az igazság, hogy anno megesküdtem, hogy ha a Bahnhof neve a kertávolságomban valaha felmerül majd, legyen az bárhol és bármikor, akkor én örökké el fogom mondani, mennyire gyűlöltük az egyik nyikhaj Dj-jét a Hátsóteremnek. Egy kisebb termetű fazon volt (talán kopasz?) és biztosan látott valaha, valamilyen videón munka közben igazi Dj-t, ahogy szkreccsel és úgy gondolta, ez neki is menni fog. Lemez helyett viszont az erősítő hangerejét húzogatta a számok legjobb részeinél a minimum és a maximum hangerő közt oda-vissza, elérve ezzel egyrészt egy olyasmi effektet, mintha kihagyna a vétel a mobilon, másrészt elkúrva ezzel az egész tánctér élvezetét. És ilyenkor a felkiáltásokat és a magasba lendülő kezeket még bíztatásnak is vélte az evolúció e zsákutcája. Rohaggyon meg az összes befőttje!
Utóélet
A Bahnhofot egyébként valószínűleg a területfejlesztés részeként zsuppolták ki a helyéről, mert ugye kellett a hely pl a Westend City Centernek és a Nyugati pályaudvar bővívtésének, így valamivel később megnyitott a pályaudvar túloldalán a Meki mögött, de az már nem volt az igazi...