Hát ezen a helyen kezdtem azt hiszem a rock-klubbos pályafutásomat. Valamikor 1993-ban szerintem.
Most szólok, srácok ez nem egy törikönyv, nem akarok olyan hozzászólásokat, hogy "dehát az a hely 94-96-ig volt nyitva", mert egyrészt a kilencvenes évek utolsó pillanata is több, mint 20 éve elmúlt, az első meg 30 éve (matek megy), másrészt meg nem az érdekel, mikor volt, hanem, hogy mi volt. (hát kurvajó volt). De azért igyekszem majd.
Tehát Night Oil
Zsolti barátom, aki már akkor annyira menő volt, hogy koptatott motoros bőrdzsekiben tolta (nem a PVC-ben, mint a gumipunkok, hanem az igaziban, amiről tudtad, hogy egy, vagy több valami meghalt érte és az a valami nem lefolyócső volt), felhívott egy délután, hogy nem megyünk-e el bulizni.
Hogy egyből elért, az ugye akkoriban már eleve mák volt, mert nem mindig voltunk otthon - illetve igyekeztünk a lehető legkevesebbet otthon lenni, lévén, hogy akkor még nem volt Fortnite -, a telefonunk meg egy jó kis dróttal oda volt erősítve a falhoz. Nem, nem azért, mert éppen töltődött, hanem, mert akkor még épp csak átléptünk abból a korból, amikor Zsolti, ha akart tőlem valamit, átsétált a 13. kerületből és megkérdezte, abba a korba, amikor már fel is tudott hívni, de még nem tartottunk ott, hogy ezt akárhonnan megtehette volna, ott meg még pláne nem, hogy ha felhív, élő videón meg is tudja mutatni, amint meggyújtja a saját fingját.
Kissé elkalandoztam, bocs. Szóval Zsolti felhívott, elért és rábeszélt, hogy nézzek már le vele a Bartók Béla útra, mert van ott egy hely, amit mindenképp megmutatna nekem. Ehhez hozzá kell tenni, hogy addig a békés diszkópatkányok életét éltem egy másik Zsolt barátommal (nem a fantáziám gyatra, a két legjobb gyermekkori barátom Zsolt volt), ami azt jelenti, hogy a Globe (városliget), a Tóbiás(Margitsziget) és a Highlife(hagyjuk) nevű diszkókba jártunk, ahol nem hogy nem volt ciki, hanem egyenesen menő volt, ha két fiú betanult koreográfiát nyomott egyszerre a tánctéren mondjuk erre a számra:
Na ebbe a békés, fehérgarbós életbe robbant bele a Night Oil, ami elindított azon a lejtőn, aminek a vége egyrészt a totalcar lesz, de az igazi, szomorú vége a mai idők, amikor is minden szórakozóhely fosnak tűnik - mondjuk a külső Váci úti TC-hez képest(lesz majd poszt arról is).
Viszont akkor még ott tartottunk, hogy beléptünk a Night Oilba. Zsolti barátom, mint, aki itt már ismeri az utat, a hazajárók magabiztosságával, kis társaságunkat vezetve elsőként lépett be... egy akkora maflásba, hogy utána egyszerre két irányba akart elindulni. Majd kiderült, hogy magabiztossága jogos volt, mert az ököl mögött kissé késve érkező kidobó egyből felismerte:
- Baszki Zsolti! Bocs má' haver, azt hittem az a köcsög akart visszajönni, aki lebaszott egy csajnak. Pont ilyen dzsekije volt és mondtam neki, ha mégegyszer meglátom, pofán baszom. Figyejjé má! Ma ingyen iszol, okés? De nincs harag?
Na innen már sínen volt a karrierünk, mert ránk ugyan nem vonatkozott az ingyen pia, de a vérző orrú barátunk, aki aznap éjjle durcásan döntögette a csivaszregalt a pultnál (annál drágább pia nem volt), igazi csajmágnesnek bizonyult. Néha a kidobók is odajöttek és hátba veregették, ami a sztratoszférába emelte társaságunk reputációját.
Akkora királyság volt ez a nap, hogy csak második alkalommal tűnt fel, hogy a helyen milyen istencsászár a zene. Mutatom a számot, ami egyszer és mindenkorra lerobbantott a diszkózenékről:
Ez a szám nekem az egyik örök kedvenc, emiatt cseréltem le a fehér garbómat. Feketére. De szerintem ne álljatok itt meg, hallgassátok meg az egész Cyberpunk albumot Billy Idoltól! Szerintem a világörökség része és akárhányszor meghallom, nekem mindig a Night Oil jut róla eszembe.
Arról meg az Indiana Jones flipper, de ez már egy másik sztori lesz.
