FRISSÍTÉS! Egy kedves olvasónktól kaptunk pár képet a Westend Udvarról, amit akkoriban sokan a western-filmek mintájára Western udvarnak nevezték ezt a csodás helyet, ami féreglyukat nyitott Las Vegas, Kína és rendszerváltó Magyarország közt.
Hosszas kutakodás után ez volt az egyetlen kép, amit találtam a "helyről" (forrás: Index)
A nyugati pályaudvar mellett, nagyjából ott, ahol a mai Westend City Center déli bejárata van, volt egyszer egy csodálatos "Vásárló udvar". Mondanám, hogy ez volt a plázák elődje, de ez a hely annál sokkal összetettebb volt, ugyanis vásárlóudvar melett pre-, valamit afrterpartihelyként, gyorsétteremként és közösségi térként is működött. Mondjuk talán a vásárlás volt a legkevésbé értelmes funkciója.
A fenti kép az egytelen, amit sikerült kikukáznom erről a helyről, ami azért lehet, mert azokban az időkben még elő kellett hívni minden egyes fényképet, ami külön pénzbe került, így az emberek nem fotózgattak le minden hülyeséget, csak a fontos dolgokat. Az pedig, hogy a Westend udvar valaha is bármilyen szempontból fontosnak fog minősülni senkiben még csak fel sem merült soha.
Vásárlás
Amennyiben valaki a hely nevéből ítélve a vásárlást gondolta a Westend első számű funkciójának, az nagyobbat nem is tévedhetett. Voltak ugyan itt olyan kis butikok (butikocskák), amit a kínai piacoknál nagyjából 5%-kal magasabb minőséget képviseltek. Gondolom, itt legalább megpróbáltak valami számlát kiállítani az eladók, amiket aztán "ad acta" könyveltek (amint a vásárló kifordult a boltból, ment a kukába).
Olyan hiánypótló cuccokhoz lehetett itt hozzájutni, mint például a Jim Beam cimkemintás, batikolt póló - azóta sem értem, ki és miért gondolta, hogy ez menő -, vagy az ablaküveghez vágható és onnan jobb esetben "lemászó" - rosszabb esetben azon az út közben erősítésül szerzett üvegszilánkokkal együtt átszáguldó -, ragcsos gumipók, de félmárkás órákat, svájcibicskát, és még a jó ég tudja mit vehettünk itt, ha mindenképpen el akartuk költeni a húsvétkor összelocsolt vagyonunkat.
De most komolyan :)
Én itt vettem az első és egyetlen Zippo öngyújtómat, ami azóta is megvan, bár most a szekrényem polcán, benzin nélkül, dísztárgyként jelzi, hogy én az a fajta vagyok, aki már csak a bulikon lejmolja körbe a még dohányzó pár haverját, de hétköznap megvető tekintettel néz le az akaratgyenge szenvedélybetegekre.
Kaja
Igen, a kaja. A kaja egy óriási hívószó volt a Westend udvarban. A terület komoly részét ugyanis azok a fajta kajaárusok tették ki akik a mai fővárosból annyira hiányoznak. Nem csak hajnalból buli után hazatérők érzik fájón az üres helyüket a gyomrukban, de a tisztiorvosi szolgálat költségvetése is...
Pizza me? Meki? KFC? Ugyan már! Gyenge kezdők ezek azokhoz a kajákhoz képest, amiket itt lehetett kapni.
Volt például az óriás melegszendvics, ami gyakorlatilag egy kétkilós kenyér közepéről kivágott szelet volt, rajta a mai kereskedelemben is használt beazonosíthatatlan melegszenvicskrémmel, ami akkor még nyomokban akár húst is tartalmazhatott. Ezen pedig egy negyed kiló sajt volt eloszlatva, amit ízlés szerint ráégettek a matériára. Legalábbis mi mindig ilyen fekete foltosan kértük, mert akkor még a "rákkeltő" szó legfeljebb Rák Bálint barátom hétzenés, ébresztőfunkcióval felvértezett Kessel márkájú kvarcóráját juttatta eszünkbe.
Az "Éhes Bakter" azért a Nyugati pályaudvar mellett, elég ziccer nem?
Az igazi nehézsúlyú versenyzők pedig a "bucik" voltak. Ezek a bizonyos bucik olyanok voltak, mint a mai hamburgerek, csak épp úgy viszonyultak hozzájuk, mint Tyrannosaurus Rex a Zöldgyíkhoz. Akkora bucikba volt betömve 1-2-3-4 hamburger"hús", amiket megfogni is nehéz volt, nemhogy harapni belőlük egy olyat, hogy az ember egész feje ne ússzon a mustárban és ketchupban.
A műfaj csúcsa a "Kondi Buci" volt (Ati barátomat kellett felhívnom, hogy e csodát meg tudjam nevezni). A nevével ellentétben ennek az ételnek a kondizáshoz csak annyi köze volt, hogy egy kézisúlyzó tömegével bírt. Születésekor nem tudom, mi járhatott az ötletgazda fejében, de ez esetben a buciba két párhuzamos metszést ejtett a mester (nem véletlenül nem írok szakácsot) és az így előállt emeletekre egy teljes dupla hamburger (lent) és egy komplett hot-dog(fent) hozzávalóit költözette be. Volt egyébként, hogy brahiból egy buli után egy-egy ilyet megettünk.
Öngyilkosjelöltek mellé kért hasábkrumplival is könnyíthették az utat a koszorúér elzáródás felé.
Vegas
Bizony! Vegasz! Mert hogy itt volt egy játékterem is. Ez volt az a hely, ahol állandóan lógtunk és a monitorokat bámultuk, úgy mint a mai gyerekek, amikor az anyjuk azt mondogatja nekik, hogy ne lógjanak már otthon állandóan a monitor előtt. Lesz még egy poszt a játéktermekről, szóval itt nem lövök el minden puskaport, de emlékeztek a House of the Death játékra? Ez volt az, amiben két pisztollyal kellett zombikat lövöldözni és a készítőknek volt annyi esze, hogy úgy csinálja meg a játékot, hogy ha meghaltál, de elég gyorsan bedobtad a huszast, mehettél tovább. E trükknek köszönhetően szerintem ez volt az egyik olyan játék, ami három nap alatt visszatermelte az árát, ha egy terem beruházott rá.
Pre- és afterparty
Igen, itt lehetett találkozni, játéktermezgetni, közben elfogyasztani a Saigon posztban már említett sütőrum-Queenkóla kombókat, majd buli után összegyűlni egy kis másnaposságűző kajálásra. Mindez azután lett kétségbeejtően egyszerű, miután megnyílt a Westend udvar közvetlen szomszédságában a Bahnhof nefű szórakozóhely, de ez (mint a játéktermek) egy külön posztot érdemel.
És hogy ne legyen poszt zene nélkül:
A fekete-fehér képeket egy kedves olvasónk küldte ba, a forrás a Heti Budapest, 1990.09.